Székelyvarság Hargita megye egyik legnagyobb kiterjedésű tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtelepülés. Székelyudvarhelyrôl északra fekszik és a környék legmagasabb szintjén fekvô település, a varsági fennsík. Egyes szakértôk medencének nevezik. Területe a görgényi havasok déli részének két kitörés központja: a Somlyó, részletezve a Nagy-Somlyó – 1575 m és a csomafalvi Délhegy – 1695 m, ezek déli elôterében kialakult vulkáni törmelékekbôl felépülô fennsík.

Székelyvarság északon Gyergyóalfalu és Csomafalva községgel (a Nagy-Küküllô fejénél) keleten Zetelakával (Küküllô tanyabokorral), délen Oroszheggyel és Farkaslakával míg nyugaton Korond és Parajd községgel határos.

A Fenyédet Tekerôpatakkal összekötô, a 138-as számú megyei úttól a zetelaki vízgyűjtô gát elágazásától északnyugatra, tôle 12 km-re fekszik. Székelyudvarhelytôl 36 km-re , Gyergyószentmiklóstól 53 km-re és Csíkszeredától, a megyeszékhelytôl 80 km-re terül el. A falut alkotó tanyák (hegyi szórványtelepülések) – közös néven Székelyvarság – majdnem egy fôváros nagyságú területet alkotnak, területe régebben 6.904 katasztrális hold, jelenben 7.669 hektár.

A település alapítási éve: 1907

A település rövid történelmi áttekintése:

Székelyvarság község története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetétôl. A legfontosabb különbség abból adódik, hogy Székelyvarság nem középkorú faluként jött létre, mint a táj helységei általában, hanem Oroszhegy község havasainak szórványtelepeibôl szervezôdött önálló tanyaközséggé 1907-ben. A legtöbb székelyvarsági család oroszhegyi származású. Elôdeik a 19-ik század második felében telepedtek le a mai székelyvarság területére, létrehozva a ma is létezô és virágzó tanyabokrokat: Tisztás, Központ, Bagzos, Küküllô, Forrásköze, Tálasbérce, Somlyókô és Nagykút. Az Oroszhegy község havasain létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környezô tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, az egyházi és a közigazgatási önállóságáért folytatott harcban. Önállósodási törekvéseit korán, már a 20.-ik század elején siker koronázta. A székelyvarsági tanyavilág önálló tanyaközséggé formálódva a környéken elsôként szakadt el egyházilag és közigazgatásilag az anyaközségtôl. Székelyvarság jellegzetes erdélyi magyar helyi szórványtelepülési forma rácáfol arra a régi tudományos vélekedésre mely szerint a magyarság kizárólag falu- és mezôváros lakó nép amire felfigyeltek a magyar településnéprajzi kutatók is.

Székelyvarság 1907-ben önállóvá vált közigazgatásilag, de ennek elôtte 1902-1909 között Varságtisztásnak nevezték. A magyar királyi belügyminisztérium 1909-ben változtatta meg a helység nevét Székelyvarságra. A közigazgatás elsô hajlékát is 1909-ben építették fel. Zetelaka felé vezetô utat 1911-ben építették, amely Székelyvarság sorsát alapvetôen megváltoztatta.

Az oktatás már 1870-es években megkezdôdött magánlakásokban, amit késôbb iskolákban folytattak. Az elsô iskolák 1882 és 1885 között épültek a Központban és Nagykút patakában. Késôbb , 1934-ben épült a tisztási iskola és tanítói lak, valamint a jelenlegi nagykúti iskola. A solyomkôi iskola 1969-ben épült, de 1910-tôl itt is folyt tanítás bérelt házakban. A központi iskola fôépülete 1980-ban épült, a mellette levô másik két iskolaépületet 1954-ben és 1962-ben építették. A 20.ik század középsô évtizedeiben a középületek fokozatosan felépültek a Központban. A hatalmas tanyavilág közepén, a Központ házcsoportulása és a Tisztás felé vezetô út két házsora formájában létrejött egy olyan települési alakulat, amely a falu benyomását kelti.

A lakosságra vonatkozó adatok:

Az 1992. Évi népszámlásáskor Székelyvarságon 1673 lakost vettek számba, ami napjainkig 1745 fôre növekedett.

Gazdasági ágazatok szerinti megoszlás:

• 80 % magántermelô az egyéni gazdaságokban
• 20% alkalmazott állami, illetve magán szektorban.

Infrastruktúra:

Az ivóvízellátás higiénikus biztosítása céljából 1972-ben elkezdôdik a község vízvezeték hálózatának kiépítése, amely 1984-ig tartott. Minden tanyának külön vízgyűjtô medencéje és vízvezeték hálózata van. A tanyák lakói körszerű fürdôszobákkal rendelkeznek. A kanalizálást minden család egyénileg építette ki.

A község minden tanyája villamosítva van. Minden tanya rendelkezik kereskedelmi egységekkel.

Intézményhálózat:

Természetes sűrűsödéssel létrejött, falusias képet mutató központban állnak a középületek : a templom (1904-ben épült), a plébánia, a központi iskola, ahová még tartozik 3 iskola és 4 óvoda, az egészségügy, az erdészeti hivatal, a rendôrség, a posta-telefon központ, a kultúrotthon és a kereskedelmi egységek.

Turisztikai látványosságok:

Székelyvarság számára nagyon nagy elônyt jelent az, hogy az elmúlt évek nem tették gyökértelenné az itteni lakosságot, a lakosság megôrizte évszázados hagyományait. Az ipar, a civilizáció nem tette szennyezetté a települést és környékét. A mezôgazdasági termelésben vagyon kevés vegyszert és gépierôt használnak.

A község természeti értékei rendkívüliek: szennyezetlen a talaj, víz, levegô. A növény és állatvilág nagyon sokszínű, számos ritka növény és állatfaj figyelhetô meg itt.

Csodálatos napos gyalogtúrákat lehet szervezni a község központjától bármely tanya irányában. Ezen kívül gyalogtúrákat lehet kezdeni a Gyergyói havasok, Korond, Szováta és a Hargita irányában.

Székelyvarság község határának nyugati szélén, vadregényes fenyvesek között a Nagyküküllô és a belé ömlô Tartód pataka által közre fogott, domború tetejű magaslaton, régi kôfalak maradványai rejtôzködnek. A romok a hajdani Tartód várának maradványai. A 75 méter hosszú és 37 méterig szélesedô, nagyjából ovális alakú várat egy csigavonalban haladó falgyűrű alkotta. Belsô kôépületei valószínűleg nem voltak. Az egyszerű kis vár valószínűleg Szent László magyar király uralkodása alatt (1077-1095) épült. Tartód vára a környékbeli Firtos és Rabsonné várával valamint az Udvarhelyi Budvárral együtt a 11-12. Századi magyar királyság határvédô várláncolatának tagjaként élte virágkorát.

Turisztikai látványosságok közé tartoznak a még létezô vízimalmok, csergeványolók, a múlt századvégi építkezések (fából), ôsi mesterségekkel kapcsolatos használati eszközök.

A település nevezetesebb ünnepei:

• június 29 – Péter és Pál, a templom búcsú ünnepe
• augusztus elsô vasárnapja – Málnaszüret fesztivál a Nagyküküllô forrásnál – a Nagyküküllô menti falvak találkozója

Emlékházak, tájházak, faluturizmus:

A község területén még nincs emlékház, tájmúzeum vagy más múzeum, jelenleg folynak a tárgyalások egy múlt század végi jellegzetes faház újra restaurálása körül, ahová ki lesznek állítva az összegyűjtött muzeális tárgyak.

Testvértelepülések: Homokmégy község- Magyarország.

Falusi turizmus, vendégfogadás:

A község területén vendégházak nincsenek, a vendégfogadás családoknál történik. Mit ad Székelyvarság , a székelyvarsági lakos az idelátogatóknak? Nagyon tiszta környezetet, ahol bármikor tiszta levegôt lélegezhetünk be, teljes pihenési lehetôséget nagyon csendes körülmények között, elszállásolást higiénikus feltételek között (fürdôszoba hideg-meleg vízzel, tiszta hálószobák), egészségügyi ellátás, kosztot mindig frissen elôállított élelmiszerekbôl a helyi hagyományokra alapozva. A vendég részt vehet a család mindennapi életében, hétköznapjaiban elôforduló eseményekben. Mindenki aki Székelyvarságon e jellegzetes tanyai világban akar pihenni, üdülni, az számíthat a fogadó családok vendégszeretetére. Információ: Tifán Ervin-Csaba, 4167, Varság, 340 szám, Hargita megye, telefon 24

Hagyományok, néprajzi örökségek:

Népi építkezés, jellegzetes varsági népviselet figyelhetô meg, hagyományos fa megmunkálás: zsindelykészítés, kádározás, ezek a mesterségek ma is élnek, földművelés hagyományos eszközökkel és módszerekkel, él még a hagyományos fonás, szövés és varrás, élnek a Székeyvarság jeles napjaihoz fűzôdô népszokások, a tanyavilág jellegzetes vasárnapjai.

Összeállította: Tifán Ervin Csaba tanár