Navigáció
Homokmégy
A falu története A falu elhelyezkedése Eseménynaptár Alapítványok Népviselet Gasztronómia Tanulmányok... Kicsiny Falum... Népzenei felvételek Archívum Kábel TV MinDig TVÖnkormányzat
Google keresés
IP címed:
38.107.191.115
Időjárás
Friss Hírek
Regina napja van.
Holnap Mária, Adrienn napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
2010. 09. 06.
Helló! A 2010. évi L. törvény alapján, 6 képviselő alkotja majd a testületet.
2010. 09. 06.
Hány képviselő alkotja majd az új testületet?
2010. 09. 05.
Sziasztok. Csak érdeklődnék mért csak a Tapocsányiné-nak van közölni valoja a választók felé??? 
2010. 09. 04.
Egyetértek Zsi-vel. 
2010. 09. 04.
Lehetne kicsit bővebbet tudni a polgármester jelöltek előéletéről,
nem biztos, hogy mindenki ismeri Őket, akiket érdekel, talán egy kis bemutatkozás, vagy bemutatás nem ártana!
köszönettel! Zsi
2010. 09. 04.
Szép napot, jó hétvégét Homokmégy!
2010. 09. 03.
Nincs nagy választék P.M-ből!* 
2010. 09. 03.
ja, és a testületbe is aki nem oda való, azt... 
2010. 09. 03.
szavazzunk az "ellenzékre"!
2010. 09. 02.
Az Attila ma került fel a jelöltek listájára.
Homokmégy - Tanulmányok...
 |
| Megrendelés |
A 700 oldalas könyv térképekkel, rajzokkal és 155 fényképpel keménykötésben látott napvilágot. A benne közölt tanulmányok mintegy folytatásai, kiegészítései vagy eredményei azoknak az írásoknak, amelyeket 1987-től 1990-ig adott ki reprint füzetekben az Országos Közművelődési Központ Műhelytanulmányok Homokmégyről sorozatcímmel. A hét füzetből álló sorozat jeles szerzői közül azonban az új kötetben csak Romsics Imre szerepel szép bevezetőjével és két tanulmányával, valamint Kiss József szociográfiai-társadalomnéprajzi dolgozatával. Valamennyi tanulmányban gyakran hivatkoznak az említett műhely-sorozatra.
Ilyen alapos, már-már monografikus teljességű kötet létrehozása csak kollektív munkával lehet-séges. Ehhez fogható munka a közelben 1984-ben jelent meg Kecelről Bárth János szerkesztésében. A Homokmégy című kötet tanulmányainak szerzői kevesebben voltak, ám valamennyien hivatásos kutatók, közülük öt néprajzos, három régész, egy szociológus és egy levéltáros.
Amennyire örülhetünk egy-egy téma mély-fúrás-szerű alapos feldolgozásának, annyira sajnáljuk, hogy a folklórt mindössze Romsics Imre és Verebélyi Kincső egy-egy tanulmánya képviseli. Ez utóbbiban Homokmégy népzenéjéről is kapunk ízelítőt.
Romsics Imre Homokmégy - Elősző helyett című bevezetőjében idézi a Magyarország Megyei Kézikönyvei című sorozat 2. kötetéből az általa korábban írt tömör összefoglalást a faluról. Az itt jelzett események, jelenségek mintegy vázát adják mindannak, amit a többi tanulmány szerzői alaposan kifejtenek, s így azok elolvasása után e településről színes és reális kép áll előttünk.
A Homokmégy történeti földrajza című fejezetet szintén Romsics Imrének köszönhetjük. Hatalmas forrásanyag alapján bemutatja a hajdan egységes Tolnai és Kalocsai Sárköz geológiai kialakulását. Az egykori Dunaágból létrejött Őrjeg (Sár, Turján, Vörös mocsár) a táj keleti határaként zárt területet hozott létre, amely valószínűleg azonos az Anonymus által írott Nagy szigettel, amelyet a fejedelmi család szállott meg. A Kalocsai Sárköz a Szent István-i Fejér megye solti székéhez tartozott, s a kalocsai érsekség közelsége ellenére néhány faluja 1061-től a szekszárdi bencés apátság birtokába került. E vízjárta terület jellegét nagymértékben megváltoztatta a múlt század eleje óta folyó ármentesítés. Mára inkább csak a falu határának földrajzi nevei emlékeztetnek a hajdani vízivilágra. A tőzegtelepen, réteken, legelőkön kívül leginkább szántóföldeket látunk mindenfelé. A napfényes órák magas száma ellenére Homokmégyen a fűszerpaprika termelés nem lett olyan meghatározó jelentőségű, mint a Duna-menti falvakban. Galina Zsolt: Bevezetés Homokmégy régészeti topográfiájához, Homokmégy régészeti emlékei a késő vaskortól a középkor végéig, Tóth Katalin: Homokmégy településtörténete a neolitikumtól a bronzkor végéig, valamint Horváth M. Attila: A homokmégy-halomi honfoglaláskori temető - íme ezek a kötet régészeti tanulmányai. Azt bizonyítják, hogy Homokmégy területét évezredek óta lakták. Az alapos terepbejárások, a véletlenül előkerült és a tervszerű ásatásokkal felszínre hozott leletek a Körös-kultúrától a keltákon, szarmatákon, hunokon, germánokon, avarokon keresztül vezetnek a magyarokig. A halomi fejedelmi központ feltárásakor még egy szenzációs rovás-írásos lelet is előkerült. (Tíznyilas tegezzel győzz!) Bizonyos leletekből a keleti kereszténység jelenlétére lehet következtetnünk. (A reconzor itt megnyugvással veszi tudomásul, hogy a 30 évvel ez- előtti sejtése az Árpád-kori orosz és varég testőrök jelenlétéről a tudomány számára már közhely.) Az elpusztult középkori falvak között templomos helyek is voltak fejlett lakáskultúrával. Bárth János egyetemista kora óta foglalkozott a Kalocsai Sárközzel, s doktori disszertációjának témája is e szállások településnéprajza volt. A kötetben közölt Homokmégy pusztai szendergése című tanulmánya főképpen levéltári források alapján készült. A török hódoltság után az elnéptelenedett falvak határait a közeli túlélő települések népe igyekezett birtokba venni. Így történt ez a kalo- csai pusztákkal is, amelyek idők folyamán a kalocsai jobbágyok telki földjeivé váltak, mint a város külső határa. Itt létesítettek csoportos, utcás (nem szétszórt tanyás) tartozék településeket, amelyekben telente a jószágokat tartották, s csak férfiak lakták, nyaranta viszont az öregek kivételével az egész család kiköltözött oda a mezei munkák végzése céljából. A partos helyeken földművelést folytattak jó ideig újraosztásos földközösségben, a mélyebb területeken pedig állatokat legeltettek. 1880 körül már a homokmégyiek állandóan lakják szállásaikat, haranglábakat, Mária képeket állítanak. Pető Melinda két tanulmányban elemzi Homokmégy önálló községként megélt száz esztendejét. (Homokmégy története 1898-1945. és Homokmégy története 1945-1960.) Nem kronologikus esemény feldolgozást ad, hanem a község intézményeinek létrejöttét és működését vizsgálja. Szembeszáll Erdei felfogásával, amely elítéli Kalocsát, mert az mezővárosi korszakát renegátként megtagadta, amikor hozzájárult szállásainak elszakadásához s nem a tanyás mezővárosi fejlődés útját választotta. Kalocsa város és a szállások fejlődése a központosítás helyett inkább a fokozatos dezintegráció felé tendált - írja Pető Melinda. Homokmégy és általában a kalocsai szállások önállósodásának legfontosabb tényezője a népesség növekedése volt. 1930-ban pl. Kalocsának 12 000, a szállásoknak pedig 9000 lakója volt. Itt nem dívott az egykézés. Homokmégy lélekszáma az 1890. évi 951-ről 1491-re 3043-ra szaporodott. A lakosság majdnem 100 %-ig a mezőgazdaságból élt. 43 %-a 1-5 holdon, 21 %-a 0-1 holdon, 32 %-a pedig 5-50 holdon gazdálkodott. A századforduló táján nyolc szálláscsoport alkotta a községet. Nemcsak Homokmégy szakadt el Kalocsától, de Homokmégyről is leváltak társszállásai. Olvashatunk itt a képviselőtestület, az elöljáróság létrejöttéről és működésének nehézségeiről az elégtelen infrastruktúra miatt. Meg kellett pl. szervezni a község közegészségügyét és iskolaügyét. (Az iskola felekezeti jellegű volt, de a község tartotta fönn.) Gondot okozott a filiák kiválása, a plébános javadalmi viszonyainak rendezése, egy hivatására méltatlan plébános leváltása. A szállások népe mélyen vallásos (katolikus) volt, s Erdei a társadalmi viszonyok elmaradottságát épp erre vezette vissza. Ez a paraszti státusához ragaszkodó, vallásos, konzervatív felfogású nép kétszeresen szenvedte meg a múltat végképp eltörölni akaró erőszakos rendszert. A korábbi viszonylagos társadalmi kiegyenlítettség, amelyben a paraszti normák érvényesültek, alapja, a kis- és középbirtokos lakosság jelentősége miatt létezett. Az 1945-ös földreformra alig jutott szabad terület, mindössze 151 fő kapott összesen 463 kh. juttatott földet. Aztán a beszolgáltatás, a begyűjtés igazi csapás volt a parasztságra. A besúgások rendszere, a kulák-lista szembefordította Homokmégy népét a hatalommal. Még a tanácstagok sem értettek egyet a kollektivizálással, 1956-ban ennek ellenére létrehozták az első téeszeket. Nyomon követhetjük, hogy az MKP miként igyekszik befolyását érvényesíteni a nemzeti bizottságokban, a képviselőtestületben és az elöljáróságban. Elérték a nemkívánatos személyek B-listázását. A tanács-rendszer már teljesen a központi utasítások végrehajtója lett. 1956-ban megalakult az FKgP, s elzavarják a tanácselnököt. 1957-től a község vezetőinek jó része megbízható párttagokból állt. 1945 után sokat fejlődött a község infrastruktúrája (villany, óvoda, könyvtár, kultúrház, lakások, ártézi kút, vegyesboltok). Az iskolák államosítása, a közösség önszerveződésű egyesületeinek felszámolása, a tulajdonviszonyok megváltoztatása következtében Homokmégy elvesztette kizárólagos paraszti jellegét. Vallásossága továbbra is meghatározó tényező maradt. Az elmúlt évtizedek egy relatív elmaradottsággal terhes felemás modernizálódást jelentettek a falunak. A Homokmégyről eddig megjelent írások viszonylag jelentős száma ellenére szükség volt újabb néprajzi terepmunkára. Szilágyi Miklós A paraszti gazdálkodás Homokmégyen a XX. században című tanulmányában erről így ír: ...a poták néprajzi kutatásában eddig legjelentősebb eredményeket felmutató Bárth Jánosnak a kalocsai szállásokkal kapcsolatos történeti-néprajzi tanulmányai nagyobb részben írott forrásokra, s csak kisebb részben a személyes megfigyelésre-kikérdezésre ala-pozódtak ... a kalocsai népművészetre irányuló, a századelő óta folyamatos érdeklődés - a legutóbbi időkig: Romsics Imre gyorsan szaporodó tanulmányaiig - eléggé homályban hagyta a paraszti művészkedés társadalmi és gazdasági hátterét, valamint azt is, hogy az anyaváros nevével összekapcsolt hímzés és pingálás, népviselet és táncfolklór nem Kalocsán, hanem az önálló falusi életet élő szállásokon virágzott. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a Magyar néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja épp Homokmégy volt 1963-ban. Szilágyi Miklós az ember oldaláról közelíti meg témáját. Arra vállalkozom - írja -, hogy a régi - azaz téesz-szervezés előtti, az emberi emlékezet segítségével még biztonságosan belátható - paraszti gazdálkodás homokmégyi jellemzőit felvázoljam, azokat a személyeket kellett megkeresnem, akik még zsigereikben érzik, szavakkal is fel tudják tehát idézni a véglegesen a múltba tűnt munkaszervezési elveket, az ember és az igavonó állat csendes szövetségét és a használatból kikopott megannyi szerszám emberi kézhez idomításának praktikumait. A kutató számára a beszélgetőtársak-tól (adatközlők) lejegyzett szövegek - műfajilag gyakran anekdoták vagy igaz történetek - nemcsak a régi gazdálkodásról szólnak, hanem tanúságtévő vallomások az élettapasztalatok által sűrítve és megszűrve, s így még az elhallgatott részletek is árulkodók. Romsics Imre tanulmányának címe - Kalocsa népművészete - pontosan azt jelenti, amire az átlagember gondol, Bárth János költői metaforájával a jelképpé nőtt virágok-ról szól. A szerző - Homokmégy szülöttje - eleget tesz azoknak az elvárásoknak, amelyeket a fentebb idézett Szilágyi Miklós fogalmazott meg, s kiderül, hogy a téma korántsem lerágott csont. A magyar népművészetnek ez az ága a matyóval együtt egészen új keletű, s így a kutatónak még lehetősége nyílik arra, hogy e stílus kialakulásának, változásainak létrehozóit, szemtanúit kikérdezze, vallomásaikat összegezze. Nem fogadja el Erdei Ferenc véleményét, amely szerint a kalocsai népművészet robbanásszerű innovációja mindössze a Gyöngyösbokrétához köthető divat, s így az nem szerves része a paraszti kultúrának. Szembefordul a kalocsai népművészetet a giccs kategóriájába utaló néprajzosokkal is. Bebizonyítja, hogy az 1930-as években Gábor Lajos festőművész (kalocsai szállások szülöttje) látványos igyekezete ellenére a közösség csak azt fogadta el tőle, amit be tudott illeszteni ízlésébe, kultúrájába. Szerzők sorát igazítja ki a szomorú pamukos és a világoskék hímzés megjelenésének időpontját illetően. Felhívja a figyelmet azokra a spe-cialistákra, akik gubérozni, pisszérozni tudtak ilyenek voltak a fityulaszedők, az író-pingáló asszonyok. Jelentős hatást gyakoroltak Kalocsa népművészetére a város úriasszonyai, akik európai hímzésmintákat készíttettek az ügyes kezű parasztasszonyokkal. Színesítették a kalocsai női viseletet a zsidó kereskedőktől beszerzett gyári anyagok, termékek, rátétek. Természetesen más volt a kalocsai női viselet otthon, és más, amit a színpadról ismert meg a világ. Más volt az ünneplős és az ünnepökön délutános ruha, megint más a mönős, az otthoni és a munkaruha. A tanulmányból megismerhetjük a kalocsai ruházat jel-szerepét, a jeles napok illő öltözeteit, a fekete menyasszonyi ruhát. A pompa kedvelése oda vezetett - miként a Tolna-Sárközben is -, hogy az 1930-as években már egy-egy ünneplős ruhát csak a gazdagok tudtak elkészíteni, elkészíttetni. (Simonyi már a múlt század végén írt arról, hogy egy díszes női ruháért a parasztgazdaság sokszor egy-két holddal lett szegényebb.) Kalocsa intelligenciája csak későn, az 1920-as évek végén fedezte fel saját városának népművészeti értékeit. Dr. Kujáni Ferenc kanonok Gábor Lajos hatására lelkes híve lett a kalocsai népművészetnek, s ezért támogatta, hogy az 1929-ben létrehozott Kalocsai Földműves Ifjúsági Egyesület kebelében létrejöjjön a helyi Gyöngyösbokréta. Kujáni kanonok hatására lett szülőfalujának, Géderlaknak a népviselete kalocsaias jellegű. A kalocsai bokrétások idegenforgalmi látványossággá váló viseletük, dalaik, táncaik révén nemcsak szerepléshez, hírnévhez, de némi pénzhez is jutottak. A hímzés már a század elején pénzkereseti forrást jelentett sokak számára. A népművészet néprajzi ellenőrzése és irányítása sokszori próbálkozás után is ellehetetlenült, s az árucikké váló kalocsai kézimunkát is a piaci igények irányítják. Izgalmas probléma, hogy milyen volt Homokmégy társadalma belülről, hisz azt kívülről egységesnek látták, a Duna-menti reformátusok potá-nak csúfolták őket a többi kalocsai szállásival egyetemben. Mennyiben járult hozzá ez a társadalmi szerkezet e népcsoport önazonosság-tudatának megerősödéséhez? Ezekre a kérdésekre ad választ Örsi Julianna Homokmégy társadalma című tanulmányában. Homokmégy népében mindig is élt a Kalocsa városából való származás tudata. Ma is így beszélnek: bemegyünk Kalocsára, Hazamegyünk, illetve kimegyünk a szállásra. A politikai község és a közösség megszervezése egyaránt az egyház nevéhez fűződik, lévén a lakosság tiszta katolikus. 1868-ban a kalocsai érsek, mint földesúr, egyházat alapít a kalocsai szakmári és homokmégyi pusztákon, nem sokkal később a plébános javára földbirtokot is adományoz. A templom építésében közmunkával közreműködnek a homokmégyi állandó lakosok is. 1878-ban felszentelik a templomot, majd engedélyezik a búcsútartást is. Ezek a szállási torkos búcsúk a szállások fiataljainak ismerkedési lehetőségei is voltak. A Kalocsától való elszakadás jele az önálló temető létesítése. A keresztek és a Mária-képek állítása a község összefogásának és egy-egy tehetősebb család kiemelkedésének egy-aránt lehetősége volt. Ha valaki tagja lett az iskolaszéknek, a hitközségnek (!) elöljáróságának, az a társadalom megbecsülését jelentette. Az Erdei Ferenc által hathatós népgondozás-nak nevezett tevékenység következtében egyházi felügyelettel társadalmi egyesületek sora jött létre. Homokmégy az alsószállási társszállások irigykedése és tiltakozása ellenére önállósodott., de társszállásain továbbra is önálló közbirtokosságok működtek. A pota néprajzi csoport öntudatának megerősödését szolgálta, hogy a szállásokon igen erős volt - 1960-ig - a területi és vallási endogámia. 1997-ben 747 homokmégyi család 237 féle nevet viselt. Mivel a keresztnevek száma is csekély, egy-egy család identifikálására szükségképp alakultak ki a ragadványnevek. (Kár, hogy ezek eredetéről, értelmezéséről nem olvashatunk.) Érdekes szokás volt erre a plébánián megkötött eljegyzési szerződés, melynek fölbontását az érsektől kellett kérni. A házasság, a vőség intézménye, a nagycsalád gazdasági hátterét is megismerhetjük a kitűnő tanulmányból. A parasztélet mindig is az évszakok által szabályozott mezőgazdasági munkákhoz igazodott. A munkanapok sorát egy-egy ünnep szakította meg. Verebélyi Kincső Ünnepi szokások az esztendő rendjében című tanulmányában az egyházi év szerint veszi sorra a jeles napokat. Nemcsak a régi, pa-raszti társadalomban kialakult ünnepeket vizsgálja azonban, hanem az utóbbi évtized ünnepi szokásait is. Tanulmányának végén újra értelmezi a közkeletű ünnep fogalmat. Nemcsak az év jeles napjai, de az emberélet fordulói is ünnepet jelenthetnek a szűkebb közösségnek, a családnak, az egyénnek. (Érettségi, új lakásba költözés, disznótor, évfordulók stb.) Biztosan ünnepről beszélünk, ha az teljesen más, mint a hétköznap. Az ünnep tehát kivon a megszokott életkeretből, s néha napokig tarthat, ilyenkor a résztvevők boldogok, jól érzik magukat. A szokás olykor attól válik ünnepivé, hogy szent időben került rá sor. Az ünnep jellegzetessége, hogy a megszokott tárgyak szokatlan szerepet kapnak. Homokmégy gazdag ünnepi folklórjának néhány eleme ma már csak az évtizedekkel ezelőtti néprajzi gyűjtésekből tanulmányozható. (Iván nap.) Az ünnepek megjelölésében ugyan az egyháznak volt főszerepe, de pl. a torkos búcsúk, a fogadott ünnepek mutatják, hogy a közösség is hozzájárult a lehetőségek gazdagításához. Szerepe volt az ünnepek rituáléjának kialakításában a falu tanítóinak, papjainak is. Az ünnepek a rokonság, a szállások népének összetartozását is erősítik és kifejezik. A földműveléshez, a pásztorkodáshoz kapcsolódó ünnepek mára jobban eltűnnek a falu életéből. Nem sikerült pl. meghonosítani az aratás-cséplés befejezésének megünneplését. A politikai ünnepek közül a nőnap Homokmégyen családi ünneppé vált, március 15. pedig a gazdák 48-as vacsoráira adott alkalmat. Augusztus 20. a falu bokrétásainak budapesti szereplését jelentette. Az iskolások ünnepei (első áldozás, bérmálás, iskolavégző) szinte avatási rítusnak számítanak. Ünnepet jelentenek a társas együttlétek (névnap, disznótor) és a bálak is. Kis József Megvannak itt a közösségek... című tanulmányában a szerző Homokmégy családi és rokonsági rendszerét vizsgálja. Két-három évtizeddel ezelőtt - írja - a szociológusok feltételezték, hogy a családok szerkezetének egyszerűsödésével párhuzamosan napjainkra a tágan vett családi kapcsolatok lényegében a házastársi és a szülő-gyermek kapcsolatra egyszerűsödnek. Azt hitték, a családok stabilitása megrendült. Mára bebizonyosodott, s a homokmégyi kutatások is ezt erősítik meg, hogy a család mint intim közösség szerepe nemhogy csökkent, de egyenesen nőtt. Történt ez annak ellenére, hogy a szocializmus évtizedeiben állami intézményekkel próbálták helyettesíteni a család intézményét. Homokmégy Reymonti parasztsága (Erdei) évtizedekig a parasztellenes politika céltáblája volt, hisz a hatalom nem felejtette, hogy 1919-ben is e tájról indult a kommunistaellenes ellenforradalom. Büntetésképpen a szocialista iparosítási stratégia következetesen kikerülte Kalocsa vidékét. A helyi vezetők épp családi kapcsolataik miatt gyakran kerültek szembe a hatalommal. A paraszti társadalom azonban csak 1960 után roppant meg igazán a mezőgazdaság kollektivizálása következtében. Igaz, a szállások népességének népesség reprodukciója már 1920 körül megtorpant, s lassanként megváltozott e populáció népesség-piramis szerkezete is. A téesz után a természetes fogyást erősíti a tömeges elvándorlás, s Kalocsa városa visszahódítja elveszett népességének leszármazottait. Láttuk az előző tanulmányokból, hogy az egész régiót A kiterjedt rokonsági rendszerek kapcsolják egybe. Feltűnő ebben a rendszerben, hogy a női rokonsági ágak a dominánsak, s legfontosabb rokonnak a testvéreket tartották. (A szülőket nem tartották rokonnak.) Ebben a társadalomban a házasságokkal létrejött rokonsági rendszerekben mindenkinek meg kellett tanulni tájékozódni. A szállások endogámiájának megszűnésével máig él a nagytáji endogámia (Bács-Kiskun megye). A tanulmány mellékletének táblázatai jó eligazítást adnak a homokmégyi társadalom áttekintéséhez. A kötet végén található függelék a törökkori deferektől, a tanítók névsorán keresztül Homokmégy 1970. évi névjegyzékét is tartalmazza. A térképek és a szép fényképek még gazdagabbá teszik a könyvet. Bízom abban, hogy e kötet tanulmányai felszívódnak a magyar tudományosságba, e táj lakói pedig még jobban megismerhetik és megszerethetik szülőföldjüket. Forrás: www.vjrktf.hu - Dr. Fehér Zoltán - 1999. |